Magyar
A Rhön erdös-hegyes vidékén vándorló túrista lépten-nyomon különös, elhagyott építményekre bukkan: köböl épült hidak, átereszek húzódnak meg az erdök sürüjében. Ezek egy autópálya építményei, de autók nem robognak át rajtuk; ezeket a hidakat fák, bokrok, sürüje nötte be.
Itt, Gemünden am Main és Bad Brückenau között található egy kis európai közlekedéstörténet: a birodalmi 46-os számú autópályaszakasz (Strecke 46) be nem fejezett része. Ez a 70 km-es autópályaszakasz a mai A 7-es autópálya (Flensburg-Füssen) eredeti tervezésü, Fulda és Würzburg közötti része.
A XX. század kezdetén föleg lovasszekerek és gyalogosok használták a gyakran nagyon rossz állapotban lévö országutakat, autók csak ritkán közlekedtek rajtuk. Az országutak nagyrészt kövezetlen földutak voltak, tele kátyuval, gödörrel; az autózás ezeken az utakon hihetetlenül poros, strapás kalandnak számított.
Ma már nem lehet megállapítani azt, hogy a „csak autóút“ (Nur-Auto-Straße) kinek az ötlete volt. A világ elsö ilyen, csak autók részére épített útja a berlini „AVUS“ (Automobil-Verkehrs- und Übungsstraße) volt. Ez az autóvezetés gyakorlására szolgáló széles aszfaltút egy eredetileg körpályának szánt, de a szomszédos erdö miatt, környezetvédelmi okokból végülis hosszú, oválisan megépített pályaszakasz, közepén egy széles, füves sávval, tekinthetö az autópályák ösének. 1913-ban kezdték építeni, az I. világháború kitörése miatt azonban csak 1921-ben tudták a forgalomnak átadni. Ez az „AVUS“ a mai napig létezik – az A 115-ös autópályába integrálták.
Az elsö, két célpontot összekötö „csak autóút“ Olaszországban épült Milano és Varese között. Ez az 1924-ben a forgalomnak átadott, Piero Puricelli által tervezett kétsávos autóút nyitotta meg az autóútépítés korszakát.
Az I. világháború után több egyesület is alakult Németországban a motorizáció fellendítéséért. Ezek közé tartozott a „HAFRABA“, melyet útépítö cégek alapítottak. Egy Hamburg-Frankfurt-Baselt összekötö autóút megépítéséért harcoltak, megbízásokra számítva. A terveket nagyrészt kidolgozták, de megbízást az autóút megépítésére nem kaptak. A mai A 7-es autópálya Hamburg és a „Hattenbacher Dreieck“ közötti szakasza az eredeti HAFRABA szakasszal megegyezik. A realizálása azonban a „GEZUVOR“ (Gesellschaft zur Vorbereitung der Reichsautobahnen), illetve késöbb az „Unternehmen Reichsautobahnen“ feladata lett. 1933-ban a „HAFRABA“-t feloszlatták és beolvasztották a „GEZUVOR“-ba, így a már elkészített terveket fel tudták használni az új autópályák építésénél.
1933 végén nagy lendülettel indult meg Németországban az autópályaépítés. Évente 1000 km új autópályát akartak megvalósítani. Az autópályarendszert szakaszokra (Strecke) bontották és sorszámozták. A „Hattenbacher Dreieck“ és Würzburg közötti szakasz lett a „Strecke 46“.
A „Strecke 46“ Bad Brückenau és Würzburg közötti szakaszát 1937-ben kezdték építeni. 1940-ig ez a szakasz – a mai napig megmaradt 47 építményével, töltésekkel, pihenöhelyekkel, csatlakozásaival – majdnem teljesen elkészült, csupán a betonpálya megépítése hiányzott. A háború kiterjedésével a 46-os autópálya további építését 1940-ben beszüntették.
Az autópályaépítés 1943-as általános leállításáig 3.893 km pályaszakaszt adtak át a forgalomnak, ugyanennyi kilométeren folytak addig építkezési munkálatok. Néhány középeurópai országban a mai napig megtalálhatóak ezek nyomai.
1948-tól felmerült a „Strecke 46“ befejezének gondolata. A „Hattenbacher Dreieck“ és Fulda közötti szakaszon be is fejezték az elkezdett építkezést, Fuldától délre azonban az akkori közlekedési miniszter, Hans-Christoph Seebohm új nyomvonalat jelölt ki, mert a régi, tulajdonképpen kizárólag túrisztikai célokra tervezett hegyes-völgyes, emelkedökkel és lejtökkel tarkított nyomvonal nem felelt meg az új követelményeknek.
Az így feladott, már elkészült építményeket a természet visszahódította; a hidakat fák, sürü bokrok lepték be, az emberek lassan megfeledkeztek a hajdani építkezésekröl. Így lett a „Strecke 46“-ból az „Elfelejtett autópálya“.
Ez a pályaszakasz ma Németország leghosszabb müemléke. A „Strecke 46“ hüen szemlélteti az autópályaépítés höskorát. Ez a tény és az építmények kiváló állapota vezetett – a világon egyedülállóan – müemlékké való nyilvánításához.
A müemlék „Strecke 46“ mentén évente több alkalommal szerveznek ismeretterjesztö vezetéseket. Ezeket a vezetéseket az „Arbeitsgemeinschaft Autobahngeschichte (Autópályatörténet-munkaközösség), röviden AGAB szervezi és bonyolítja le.
